A Szelén– egy kis „történelem”…
A szelén az egyik legellentmondásosabb mikroelem (nyomelem).
1817-ben Jöns Jacob Berzelius (svéd vegyész) egy gripsholmi kénsavgyárban talált vörösesbarna lerakódást vizsgált Johann Gottlieb Gahn vegyész kollégájával. Először szennyeződésre, mérgező anyagra gondoltak. Arzénnek, tellúrnak vélték, mivel kék lánggal égett, mint az arzén, és torma szagot árasztott, mint a tellúr. Majd az anyag újbóli vizsgálatakor Berzelus rájött, hogy új elemet talált.
SZELÉN néven iktatta az új anyagot, melyet a Hold görög istennőjéről Szelénéről nevezett el, mivel úgy vélte, hogy az ugyanúgy kísérője a tellúrnak, mint ahogyan a Hold a Földnek.
140 évig toxikus elemként tartották számon, majd 1957-ben egy patkányokon végzett kísérlet során (Swarz és Folz) bizonyosodott be a szelén esszenciális volta, melyet több további kísérlet is alátámasztott. Az 1970-es években a kínai Keshan tartományban a nagy számú szívizom gyengeség megbetegedések és halálozások okának meghatározása után lett nagy jelentősége a szelénnek, amikor is kiderült, hogy a problémák hátterében a szelénhiányos talaj miatti, a szükségesnél jóval alacsonyabb szelénbevitel állt. Az érintett lakosság étrendjét ezután nátrium-szelenittel egészítették ki, és ezzel megállították a halálos betegséget (Keshan kór) (Chen et al, 1980).
A szelén a természetben
A talajban, talajvízben, gyakorlatilag a Földön mindenben megtalálható. Normál esetben a megfelelő mennyiség étkezéssel bevihető, ám az európai földeknek az utóbbi 60 év során lényegesen lecsökkent a szeléntartalmuk. Mivel a talaj szeléntartalmát a terület geológiai adottságai és a földművelés rendkívüli módon befolyásolják, a talaj szelénellátottsága szabja meg a rajta termesztett növény szeléntartalmát, azaz, hogy étkezéssel mennyit tudunk szervezetünkbe bevinni. Vannak úgynevezett kiemelten szelénhiányos térségek Európában pl. Finnország, Németország, Svédország, Franciaország néhány régiója, és Magyarország is. Ázsiában Kína egyes tartományai, pl. Keshan és Afrikában Zaire, valamint az ötödik kontinensen Új-Zéland déli része.
Szelénben gazdag területek pl.: Kína, Brazília Amerika egyes részei.
A szelénhiányos területeken többek között trágyázással próbálják orvosolni a problémát, illetve a tenyésztett állatok takarmányát is dúsítják szelénnel.
A szelenometionint sem az emberi, sem az állati szervezet nem tudja előállítani, a szükséges mennyiséget táplálkozásunk során kell bejuttatnunk.
Természetes szelén forrásaink:
- paradió (vagy más néven Brazil dió)
- hüvelyesek
- teljes kiőrlésű gabonafélék
- tojás
- tej
- tengeri állatok húsa
(pl.: osztriga, tonhal, szardínia) - vese
- máj
- brokkoli
A napi szükséges és a legmagasabb tolerálható mennyiség nagyon közel esik egymáshoz, így odafigyelést igényel a szelén rendszeres szedése; innen ered az „esszenciális méreg” elnevezés is.
A szelénmérgezés – amit például a brazildió rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztása is okozhat – tünetei az arcpír, hajhullás, feledékenység, fokhagymaszagú lehelet, fogkárosodás.
Fontos, hogy a maximálisan ajánlott 100 μg napi dózist ne lépjük túl!
A szelénhiány
Szervezetünk számára nélkülözhetetlen nyomelem, egészséges működésünk egyik alapköve. Hiánya több betegség kialakulásához vezethet.
A hosszantartó szelénhiány következménye lehet a férfiaknál a spermium képződési és érési zavara, mely kihathat a gyermeknemzésre. Nők esetében közvetetten, a pajzsmirigyműködésének zavarával befolyásolhatja a termékenységet. Súlyos esetben szívizom gyengeség (Keshan kór), csont és ízületi megbetegedések (Kashin-Beck kór), az immunrendszer gyulladásos folyamatai, pajzsmirigy rendellenességek, rákos betegségek, vagy szürkehályog, cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszhat.
A szelénhiány tünetei lehetnek
- fáradékonyság
- memória romlás
- bőrszárazság
- hajhullás
- hidegre való érzékenység
- székrekedés
A szelén jótékony hatása
a szervezetünkre vitathatatlan.
Megköti a szabadgyököket, erősíti az immunrendszert, támogatja az agyműködést és szükséges a haj és a köröm növekedéséhez. Hozzájárul a pajzsmirigy normál működéséhez, jótékony hatással van a prosztata egészségére és részt vesz az öregedési folyamatok lassításában.